A legenda megszületik

Otthonában fogadja a betegeket - Kisvárda, 1975
A feltaláló otthonában fogadja a betegeket
(Kisvárda, 1975)

Béres József még csak kutatásai kezdetén járt, amikor egy váratlan családi esemény új mederbe terelte munkáját: szeretett húgánál agydaganatot diagnosztizáltak, és bár megoperálták, de a daganatot nem tudták eltávolítani. Az orvosok a műtét után néhány hónapot, maximum egy évet jósoltak neki. Béres József gyakran látogatta testvérét, aki folyton munkájáról faggatta.

Ekkor már négy elem immunrendszert aktivizáló hatásában volt biztos, s azt is tudta, hogy a komponensek a javasolt adagban nem ártalmasak. Elsőként magán próbálta ki az összetételt: három napig szedte a dózis ötvenszeresét. Miután semmiféle kedvezőtlen hatást nem tapasztalt, húgának is adott belőle, aki 1972-től már a végleges, kész Béres Cseppet fogyasztotta. A műtét után még több mint harmincöt évet élt, daganatmentesen.

A feltaláló a készítményt próbálta hivatalos úton elfogadtatni, azonban ez nagyon lassan haladt. Ahelyett, hogy a szakma felkarolta volna a szenzációs felfedezést, inkább – a féltékenységtől hajtva – hátráltatta elterjedését. Mindeközben testvére gyógyulásának híre egyre szélesebb körben terjedt el, s egyre több beteg ember fordult Béreshez, mint gyógyulása utolsó mentsvárához. A kutató kezdetben megtagadta a kéréseket, hiszen hivatalos papírja még nem volt a készítményről, de a betegek felől érkező szüntelen kérések hatására úgy döntött, akinek tud, ad a cseppből, megadva az esélyt a javulásra.

Nem a magam dicsőségéért dolgoztam - Béres József 55 évesen - Kisvárda, 1975
“Nem a magam dicsőségéért dolgoztam.”
– Béres József 55 évesen
(Kisvárda, 1975)

Idővel a szakmában is egyre több támogatója akadt. Dr. Dévényi Zoltán pulmonológus főorvos például elhatározta, hogy maga is kipróbálja nagyobb adagban a cseppet. A mindenre kiterjedő vérvizsgálatok semmiféle kedvezőtlen változást nem mutattak ki szervezetében, ellenben javuló teherbíró képességről számolt be. Betegeinek is adott a készítményből, és Béres elkötelezett támogatójává vált, jóllehet emiatt később az ő munkáját is ellehetetlenítették.

A cseppek híre szájról szájra járt, Béres József megállás nélkül dolgozott, hogy otthoni kis laboratóriumában, saját költségén előállíthassa a kívánt mennyiséget, azonban ez is csak a töredéke volt annak, amennyit a beteg emberek kértek tőle. Akármennyit gyártott a cseppekből, sosem volt elég.

Természetesen nem mindenki örült a készítmény sikerének, sokan próbálták ellehetetleníteni munkáját. Annak ellenére, hogy 1968 és 1972 között több tudományos cikke is megjelent a Geographia Medica angol, illetve német változatában, itthon nem figyeltek fel rá. Saját felettesei sarlatánsággal vádolták, daganatkutatását eltévelyedésnek vették, és nem riadtak vissza attól sem, hogy rendőrségi feljelentést tegyenek ellene.

1975-ben kuruzslás vádjával bűnvádi eljárás alá került. A házkutatási parancs alapján lakását és munkahelyét felforgatták, kikérdezték a kapuban álló betegeket, elvitték kutatási és nyilvántartási naplóját, több ezer levelét és a kísérleti anyagait. Se pénzt, se aranyat nem találtak, amire a feljelentő nagy valószínűséggel számított. Végül a nyomozati anyagok a Legfőbb Ügyészségre kerültek végső elbírálásra, ahonnan épp József napon érkezett meg a válasz: dolgozzon csak tovább, mert rendkívül fontos, amit csinál.

Okulva a támadásokból a készítményre minél hamarabb megpróbált szabadalmi védettséget szerezni. 1976-ra állt össze a dokumentáció, amivel be lehetett nyújtani a szabadalmi kérelmet. A hivatalos elfogadáshoz négy és fél év kellett, de 1980-ban végül a Béres Cseppet szabadalomként jegyezték be az 176202-es lajstromszámon.